Magyar Tarka marha története

A magyar tarka fajta a XIX. sz. második felében még uralkodó magyar szürke fajtának a szimentáli fajtával végzett fajtaátalakító keresztezésébõl származik. A fajta kialakításában ezenkívül az itt élõ egyéb fajták és tájfajták pl. bozderes, holland lapály stb. is részt vettek. A fajtaátalakítás több évtizedig tartott, és lényegében véve csak az elmúlt évtizedekben fejezõdött be.
A fajtaátalakító keresztezést, ezzel a magyar tarka szarvasmarha fajta kialakítását elsõsorban az indokolta, hogy a tejtermeléssel és hústermeléssel szemben támasztott növekvõ igényeket az õshonos fajta már nem tudta kielégíteni, az igaerõ-hasznosítás jelentõsége pedig a szarvasmarha-tenyésztésben fokozatosan háttérbe szorult.

A magyar tarka szarvasmarha nagyfokú változékonyságából adódóan a két világháború közötti idõben világrekorder tejtermelõ egyedek is kerültek ki a fajtából. A magyar tarka marha tejelése kevésbé gazdaságos, és iparszerû tejtermeléshez nem alkalmazkodó jellege miatt már az 1950-es években keresztezések kezdõdtek. Ezek között szerepelt 1952-tõl a kosztromaival, a dán vörössel, a borzderessel és más fajtákkal való keresztezés is. Az ezekkel létrehozott tenyészetek szintén csak mérsékelten voltak alkalmasak a szakosított tejtermelésre, ezért többnyire keresztezésre kerültek korszerûbb fajtákkal.

A szakosított tejtermelésben a magyar tarka fajta tejelékenysége, gépi fejhetõsége, lábvégszerkezete, technológiai tûrõképessége és etológiai sajátossága nem kielégítõ.
Közepes tejtermelése (3500-3800 kg tej, 4 % körüli tejzsírtartalom) és kiváló hústermelése révén jellegzetes kettõs hasznosítású fajtánk. A tehenek élõtömege 600-700 kg. Középkorán érõ. Az üszõk 380-420 kg élõtömeg elérésekor, 16-20 hónapos korban vehetõk tenyésztésbe. Ezen túlmenõen fokozottan jellemzõ rá a nagymérvû változékonyság. Ez részben abból adódik, hogy szelekciója mindenkor a többirányú haszonvételt szolgálja.

A magyar-tarka marha külleme:

A magyar-tarka fajtajellegének kialakítása során általában igyekeztek minél jobban megközelíteni a szimentáli fajtát. Ennek ellenére a magyar tarkában több az olyan egyed, amelyben a fehér mezõk nagyobbak, gyakoribb a csipkézettség, árnyékoltság. Gyakrabban fordul elõ a bõr-, a szaru- és a szõrképletekben a szürke és a fekete pigment. Általában a magyar tarka marha csontozata finomabb, izmoltsága mérsékeltebb, far alakulása keskenyebb, növekedési erélye valamivel kisebb, hústermelõ-képessége nagyjából megegyezik a szimentáliéval.

A magyar tarka szarvasmarha felhasználása:

A magyar tarka szarvasmarha fajta kettõs hasznosítású, mivel testarányai és belsõ értékmérõ tulajdonságai a tejtermelõ és a hústermelõ típusra jellemzõ értékek között mozognak. Változékonysága és kiváló alkalmazkodó képessége jó alapot szolgáltat bármely szakosodást célzó keresztezési programhoz. A kettõs hasznosítást megtartva számításba jöhet fajtatiszta továbbtenyésztése is. Új jelenség a fajta felhasználásában a 70-es évektõl, hogy kiváló hústermelése (elsõsorban növekedési erélye, húsformái, vágóértéke) révén a specializált húshasznú állományok kialakításában is részt vesz. A jelenlegi húsmarhaállománynak 40 %-a tartozik a fajtába, de az állomány 90 %-ában található különbözõ génarányban magyar tarka fajta. Szóba kerülhet a haszonállat-elõállító keresztezések apai vonalaként is.
Fõként a nagyfokú változékonyság az oka azonban annak is, hogy a fajta ipari rendszerû tartása sok nehézséggel jár. Változékonysága és kiváló alkalmazkodóképessége viszont jó alapot szolgáltat bármely szakosodást célzó keresztezési programhoz.