A Holsten-fríz szarvasmarha

A frízlandi és holstein-vesztfáliai területrõl az észak-amerikai kontinensre bevitt állományokat "holstein-fríz" elnevezéssel illették és tartották nyilván. A tenyésztésben a respiratórius típus kialakításán, nagy tejtermelõ képesség fejlesztésén fáradoztak.

Az európai szemlélet figyelembe vette azt a körülményt, hogy a kisüzemi paraszti gazdálkodás a változó piachoz alkalmazkodva tejet és húst is elõ kíván állítani. Az amerikai farmok üzemi méreteinek növekedése, a fejlett gépesítés és a specializáció a tenyésztõket arra késztette, hogy az egyoldalú tejelõ jelleget fejlesszék.

A holstein fríz nemesítése folyamán a nagy tejtermelésre és a gépi fejhetõségre (régtõl fogva általánosan alkalmazott gépi fejési körülmények között!) irányuló szelekció mellett fontos szerepet játszottak a tartástechnológiai körülmények is. A maximális jövedelem elérésében a tenyésztõk óvakodtak minden túlzó és az állatok biológiai igényeit meghaladó elhelyezéstõl. Mindenkor a legegyszerûbb, legolcsóbb megoldásokat alkalmazták.

Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a holstein fríz tehenek az elhelyezési (istállózási) és klimatikus viszonyokkal szemben nem támasztanak különleges igényeket, sõt igen jól tûrik a félig nyitott istállóban való, kötetlen csoportos tartást és a hideget.

A takarmányozással szemben - nagy genetikai képességük kibontakoztatása céljából - igényesek, teljes értékû takarmányozást igényelnek. Ellenkezõ esetben elõször a kondíciójuk, majd a reprodukciós teljesítményük, végül tejtermelésük is leromlik ("önfeláldozó" típus). A szaporasági mutatók jó fölneveléssel, megfelelõ takarmányozással és szakszerû szárazra állítással javíthatók, mert a kifogásolható negatívumok feltehetõen nem genetikai alapokon nyugszanak, hanem a hatalmas tejtermelés következtében fellépõ anyagcserezavarok stb. okozzák azokat.

Az ellések lefolyása általában normális, a nehéz ellések elõfordulása nem jellemzõ. Ivari koraérése kedvezõ, középkorán érõ fajta. Az üszõk tenyésztésbe vétele 360-380 kg testtömeg elérésekor, 16-18 hónapos életkorban lehetséges. Hústermelõ képességét közepesnek tartjuk. A hízó állatok izmoltsága általában nem megfelelõ, a növendékek növekedési erélye viszont nagy. Egy napra jutó élõtömeg-termelés tekintetében sok esetben nem maradnak el a kettõs hasznosítású fajtáktól, sõt a húsfajták egy részétõl sem. Kedvezõ az is, hogy a hízó bikák viszonylag nagy végtömegre (kb. 500 kg) hizlalhatók. A vágott áru minõsége közepes vagy gyenge.

A holstein friz marha külleme:

Bár a fajtára a feketetarka színezõdés jellemzõk elõfordulnak vöröstarka (red holstein) egyedek is, amelyek színre nézve homozigóták. (A vörös szín a feketetarkában recesszív tulajdonság.) A red holstein-friz értékmérõ tulajdonságai nem térnek el lényegesen a feketetarka változatétól, csupán kisebb populációt képviselvén, emiatt hosszú távon a tenyésztõi elõrehaladás ebben a változatban lassúbb.A vöröstarka változatot elsõsorban olyan keresztezésekben használják, amikor a színek keveredését el akarják kerülni (pl. vöröstarka színû fajták holstein-fríz zel való cseppvérkeresztezése).

A holstein fríz szarvasmarha felhasználása:

A holstein fríz fajta elsõsorban fogyasztói tej elõállítására alkalmas. Nagy tejmennyisége, gépi fejésre alkalmas tõgye, jó technológiatûrõ képessége révén az iparszerû tejtermelõ telepek legfontosabb fajtája.
Európában elsõk között magyar szakemberek ismerték fel a fajta értékét. HORN A. 1963-ban tett elõterjesztést behozatalára, és javaslatát tenyészállatimport és az évek folyamán kiterjedt keresztezések követték. Eredményeként Magyarországon van jelenleg Európában a legnagyobb holstein-fríz állomány (23 000 import állat).
Hazánkban fajtatisztán és keresztezésekben egyaránt kiterjedten használják, a tejirányú specializáció egyik alapfajtájaként számolunk vele. A tisztavérû holstein fríz állományok importja 1969-ben kezdõdött. A hazai állomány termelése igazolja a fajtához fûzött várakozásokat.